Pihenés bűntudat nélkül

Sokan annyira természetesnek vesszük a pörgést és a kötelességek végeláthatatlan sorát, hogy amikor kapunk egy kis szünetet, akkor sem tudunk kikapcsolódni. Bűntudatunk van minden egyes „elvesztegetett” perc miatt, hiszen annyira megszoktuk, hogy nincs megállás, hogy ha mégis lenne egy kis pihenőnk, akkor sem tudjuk élvezni. Lustának és naplopónak érezzük magunkat, így legtöbbször kedvenc elfoglaltságainkat – olvasás, filmnézés, zenehallgatás, sétálás – is elhanyagoljuk, mert csak az időpazarlást látjuk benne. Fontos lenne azonban belátnunk, hogy pont ezek a tevékenységek pihentetnek a legjobban, és adnak annyi energiát a lelkünknek, hogy ne váljon belőlünk egy robothoz hasonló teremtés. Fáradtak vagyunk, lehangoltak, nincs motivációnk reggelente felkelni, mert tudjuk, ugyanaz a mókuskerék vár ránk, mint előző nap? Ezen a ponton kell megállnunk és tudatosan, már-már kényszerítve rávenni magunkat a lazításra.

Kapcsoljuk ki az elménket!

A semmitevés nem feltétlenül jelent egyet a lustálkodással, sokkal inkább egy olyan időszak ez, amikor kicsit elzárjuk a csapot, amiből az információ árad ránk, és az agyunkat másféle tevékenységek, vagy éppen a „semmi” felé irányítjuk. Néha elég annyi, ha kiülünk a kertbe és csak figyeljük a fák mozgását és a madarak csicsergését, vagy engedünk egy kád forró vizet és a kedvenc könyvünk társaságában, esetleg halk zenével elvonulunk kicsit. Ezekkel növelhetjük a motivációnkat, és a kreativitásunkat is fejleszthetjük. A rendszeres, és tudatosan megtartott szünetek a túlterheltség érzését is csökkentik bennünk, és egy teljesen újfajta látásmódot alakíthatnak ki. Az inaktivitás bizonyos szinten egy meditatív állapotot is megteremthet, amiben az elménk ki tudja pihenni magát, és a későbbi feladatok eredményes elvégzését is segíti.

A gyerekek miatt is fontos

A pihenéssel és az élet apró dolgaira való odafigyeléssel nemcsak az egészségünket tehetjük jobbá, de gyermekeinknek is jó példát mutathatunk. Az állandó rohanás rájuk is nagy hatással van, és nemcsak azért mert esetleg kevesebb időt töltünk velük, hanem azért is, mert ezt az életmódot fogják eltanulni tőlünk. Figyeljünk oda rájuk is, és tanuljunk meg lelassítani, a mobiltelefont és a laptopot távolabb tenni, és célirányosan a gyerkőcökre figyelni! Hallgassuk meg, mi történt velük aznap, kérdezzük meg milyen élmények és benyomások érték őket mostanában, vagy találjunk egy új közös elfoglaltságot! Ennél jobb „semmittevés” nem is létezik a világon.

Így gyakorolhatjuk a semmittevést

Nehéz átszoktatni magunkat egy olyan életmódra, amiben minden nap szerepel egy kis pihenő. Ha végképp nem tudjuk, hogyan kezdjünk neki, akkor a következő gyakorlat segíthet:

Tegyünk el minden okos kütyüt a környezetünkből – esetleg kapcsoljuk is ki őket – és vonuljunk el tíz-tizenöt percre az otthonunk egy olyan részére, ahol senki sem zavar minket és ahol szeretünk lenni. Csukjuk be a szemünket, lélegezzünk egyenletesen és próbáljunk meg – eleinte koncentráltan – semmire sem gondolni. Ezt naponta többször is megismételhetjük, ha van rá lehetőségünk. Idővel és gyakorlással egyre jobbak leszünk majd, és észre fogjuk venni, hogy megtanultunk „semmit tenni”, közben pedig kipihentebbnek is érezzük majd magunkat.

Nyitókép: Thinkstock