Nem hagyjuk, hogy önállóak legyenek
Sok szülő hajlamos arra, hogy szinte menedzserként irányítsa és határozza meg gyermeke életét. A túlaggódás, az állandó félelem, és az útegyengetés vágya mindannyiunkban benne van, de nem árt, ha odafigyelünk a felügyelés mértékére. Hagyjuk, hogy önállósodjanak, és egy függő viszony kialakítása helyett szorgalmazzuk a személyes függetlenségük megteremtését.
Elkényeztetjük őket
A szülők fontosnak tartják, hogy mindent megadjanak gyermeküknek, sokszor akár helyettük cselekednek és minden igényüket a végletekig kielégítik. Ez azonban veszélyes, hiszen a kicsik könnyen megszokhatják, hogy mindig, minden körülmény között gondoskodnak róluk, így, ha kihívással találják magukat szemben, hirtelen tehetetlenné válnak. Mivel nem rendelkeznek a megfelelő eszközkészlettel és megoldási módokkal, könnyen kudarcot is vallhatnak. Az önbecsülésük alacsony szinten marad, és könnyen válhatnak feszült és arrogáns felnőttekké. Tanítsuk meg nekik az élet dolgait, ahelyett, hogy helyettük cselekszünk!
Rossz mintát adunk
A szülő első és legfontosabb feladata, hogy jó példakép legyen. Sokan mégis megfeledkeznek magukról (és gyermekük jelenlétéről) és rossz mintát mutatnak, ezzel pedig tanítanak is a gyerekeknek. Egy családban az apa és anya személye az elsődleges, így személyiségük és viselkedésük mintegy tükörképként hat a csöppségek fejlődésére és egész életükre. A kicsik mindenben utánozzák a felnőtteket, ennek elsődleges terepe pedig a családi közeg. Figyeljünk magunkra, mert ezzel gyermekeinkre is figyelünk!
Bántalmazunk
Sokan, amikor rossz passzban vagyunk, vagy éppen a mindennapos stressz következtében megfeledkezünk magunkról, csúnyán szólunk a gyerekekhez, meglendítjük a kezünket, esetleg tényleges tettekkel esünk a kicsiknek. A megfélemlítés és az erőszak nem vezet semmire, sőt hátráltatja a személyiség-, és a gyermek lelkivilágának egészséges fejlődését. Alacsony önbecsülés és szorongás lesz az eredménye annak, ha szülőként a domináns ember képét akarjuk fenntartani. Törekedjünk az egyenlőségre, és legyünk – persze mértékkel – inkább barátai a csöppségeknek, mint hatalmukat fitogtató szülei.
Nem vagyunk következetesek
A gyereknevelésben fontos a következetesség, a gyerekeknek azt kell érezniük, hogy rendíthetetlenek és határozottak vagyunk a döntéseinket illetően. Ha folyamatosan megváltoztatjuk ezt, akkor a gyerekeinkben bizonytalanságot teremtünk, és érzelmileg is könnyen labilissá tehetjük őket. Ha nincsenek egységes szabályok, és egy stabil szülői viselkedési minta, akkor megzavarhatjuk őket. Figyeljünk oda saját magunkra, döntéseinkre és hitelességünkre!
Kritizálunk és hasonlítgatunk
Egyikünk sem szereti, ha kritizálják, és ha más emberekkel összehasonlítják. Mégis előfordul, hogy szülőként ebbe a hibába esünk gyerekeinkkel szemben. Ez olyan mondatok formájában jelenhet meg, mint például „Miért nem lett jobb a matekdolgozatod?” vagy éppen „Miért nem viselkedtél úgy, mint a többiek?” A burkolt szemrehányások helyett először kérjük meg őket, hogy meséljenek az adott szituáció körülményeiről és adjanak magyarázatot, ha esetleg nem úgy cselekedtek, ahogyan az helyes lett volna. Ezzel elejét vehetjük önbecsülésük károsodásának és a szorongásnak is.
Drasztikus szabályokat határozunk meg
Szülőként ránk hárul a feladat, hogy szabályokat és határokat szabjunk meg gyerekeink számára. Itt most nem feltétlenül kell szigorú korlátokra gondolni, inkább csak a napi rutin, a családi menetrendek és határok kialakítása lenne a cél. Ezzel egy olyan rendszert adhatunk gyerekeinknek, amelyben maximális biztonságban érezhetik magukat. A szigorú nevelési módszerek helyett törekedjünk inkább a megfelelő egyensúly megteremtésére!
Elhanyagoljuk őket
Sokszor teljesen beleolvadunk a hétköznapok rohanó és feszített tempójába, a munka és az otthoni kötelességek észrevétlenül beszippantanak minket, ilyenkor pedig könnyen megesik, hogy elhanyagoljuk a gyerekeinket. Rábízzuk őket a nagyszülőkre (ha van erre mód), bébiszittert fogadunk vagy egyszerűen csak a kezükbe nyomjuk este az okos kütyüket, hogy foglalják el magukat egyedül, amíg elkészül a vacsora. Ezzel érzelmileg is elhanyagoljuk őket, aminek következtében hangulati és viselkedésbeli problémákat is előidézhetünk a kicsiknél. Mindig hallgassuk meg a gyerekeket, figyeljünk oda rájuk akkor is, ha éppen feszültek és fáradtak vagyunk! Ezzel megelőzhetjük a lelki betegségek kialakulását, és még mi magunk is pozitív energiát nyerhetünk általuk.
Nem foglalkozunk a tanulási nehézségekkel
Sok gyermek küzd tanulási nehézségekkel, és van, amikor a szülő számára ez ki sem derül. Nem mindenkinek van ideje és energiája közösen tanulni a csemetékkel, így viszont könnyen titokban maradhat egy-egy hiányosság vagy zavar, ami nagy hatással van az iskolai teljesítményre, ezzel együtt pedig a gyerekek viselkedésére is. Sokszor nem vesszük észre, hogy nem kedvtelenségből vagy lustaságból teljesítenek rosszul, vagy éppen zárkóznak el a tanulástól, a gyakorlástól és a házi feladat elkészítésétől, hanem azért mert valamilyen problémájuk van például az olvasással, a számolással vagy a szövegértéssel. Ne csak a jegyeiket, hanem a teljesítmény mögött meghúzódó jeleket is figyeljük, és beszélgessünk őszintén velük az esetlegesen fennálló problémáról!
Nem mutatjuk ki az érzelmeinket
A gyerekek nagyon őszinték, legyen szó az érzelmekről, a bizonytalanságukról vagy éppen a szókimondásukról. Ne hárítsuk a közeledésüket és a kérdéseiket! Legyünk velük mindig őszinték és szeretetteljesek! A kicsiknek fontos, hogy odafigyeljenek rájuk és az is, hogy megfelelő támogatást kapjanak lelkileg. Ezzel megelőzhetjük a viselkedési problémák kialakulását, és stabilitást teremthetünk a kicsikben arra vonatkozóan, hogy érzelmi szükségleteiket mindig és minden körülmények között biztosítjuk.
Még több gyerekneveléssel kapcsolatos témáról olvashattok a Nők Lapja Gyerek különszámaiban.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Thinkstock
