Kollégiumi évek, néhány napos utazás, költözés egy másik városba, netán országba… Az első percekben a gyomrunk a torkunkban, magunkra erőltetett félmosoly… Valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már az ilyenkor jelentkező érzést: a honvágyat. Sokan megírták már, sőt nagy sikerű filmek is születtek arról, hogy micsoda boldogság hosszú idő után hazatérni.
Szakértők szerint, honvágyunk akkor támad, amikor az új szituációban fizikailag és érzelmileg nem érezzük biztonságban magunkat, kényelmetlen és bizonytalan helyzetbe kerülünk; tudat alatt mindenkinek ott van a vágy egy stabil és kiszámítható életre. A hirtelen jelentkező érzésnek köze lehet a múltunkhoz, de akár a jelenlegi élethelyzetünkhöz is, amelyben valójában nem érezzük jól magunkat. Ha például egy kevésbé idealizált jelent élünk, amely valahol talán összefügg az anyagi gondokkal, családi nehézségekkel vagy más kihívásokkal, gyakran jelentkezik honvágy az új helyen, ahol éppen vagyunk.
Tamar Chansky pszichológus Szabadulj meg a szorongástól című könyvében azt írja, hogy a honvágy egy teljesen normális emberi érzés, egy átmenet két világ között. A szakértő egy vízzel teli úszómedencét hozott fel példának. „Amikor elsőre merülünk be a vízbe, nem érezzük jól magunkat, mert nem kellemes dolog, amikor a hideg vízzel először érintkezik a felhevült testünk. De kis idő elteltével hozzászokik a bőr, és rájövünk, hogy ez nem is olyan rossz, így elfogadjuk.” Ugyanilyen a honvágy is, egy rövid, átmeneti dolog. Hiányzik az otthon, szokatlan az új helyzet, de elsőre így reagálunk a bizonytalanságra, később pedig majd megszokjuk.
A honvágy szintjei
A honvágy valójában egy bánatreakció, amit legtöbbször az egyik szerettünk elveszítéséhez, a gyászidőszakhoz hasonlítanak. Egyfajta vágyakozás, amit az ismerős hely iránt érzünk. A levertség és a szorongás érzésével társul, amely egyeseket olyannyira blokkol, hogy akadályt jelent beilleszkedni az új környezetbe.
Joshua Klapow szerint a „hazavágyás” mindenkinél máshogyan jelentkezik. A mértéket két vödör példájával szemléltette. Az egyik egy szorongással teli vödör, amit érzünk a gyomrunkban – idegesek vagyunk, stresszelünk, mert a helyzet vagy a szituáció, amelybe kerültünk nem barátságos, nem otthonos. Egyébként az ismeretlentől való félelem és veszélyérzet normális reakció, a biztonságos otthonra, a „védett területre” gondolunk, hiszen ott nem vagyunk potenciális veszélynek kitéve. A másik vödörben a bánat, a szomorúság és a vágyakozás kap helyet. Az otthonát elhagyó ember egy pillanatra elveszettnek, hontalannak érzi magát. A visszaemlékezés is könnyen vezethet honvágy kialakulásához. A nosztalgiázás során hajlamosak vagyunk hozzáadni a régi emlékekhez, egy idealizált képet festünk a múltról, hogy milyen jó is volt nekünk akkor. Hiszen sosem mondjuk azt, hogy „ó, hiányzik a szmog”, vagy „hiányzik, amikor anya leszidott”, csak a szépre emlékezünk vissza: a régi időket, a múló ifjúságot, a meleg otthont emlegetjük legtöbbször.
Szakértők szerint a honvágy érzése egyesekből olyan erővel tör elő, hogy testi tüneteket is okoz. Sokan panaszkodnak például gyomorfájdalomra, de van olyan is, aki remegést érez és néhányan meg is könnyezik az otthon hiányát. Természetes, hogy a test jelez, hiszen a lélek ilyenkor nincs rendben.
Mit tehetünk, ha honvágyunk támad?
- Ha új helyre kerülünk, érdemes keresni egy hangulatos kávézót vagy teaházat, ahová időről időre visszajárhatunk, így egy idő után elkezdünk otthonosan mozogni a környezetben, a családias légkör pedig segíteni fog.
- Mantrázzuk magunkban, hogy minden rendben és természetes, hogy ezt érezzük. Ismételjük azt is, hogy ez a rossz csak átmeneti, és azért kell, hogy változás történjen!
- Legyünk türelmesek! Idő kell ahhoz, hogy az új környezetet megszokjuk. Próbáljuk megismerni és elfogadni a körülöttünk élő új embereket.
- Ahelyett, hogy arra gondolunk, milyen jó lenne otthon lenni, tereljük a figyelmünket a jelenlétre. Kérdezzük meg magunktól, hogy milyen lenne, ha az egészet itt hagynánk. Bizonyára csalódnánk, hogy feladtuk.
- Vizualizáljuk, hogyan lehetne a maximumot kihozni az adott helyzetből! Ez rávezethet arra, hogy mi legyen a következő lépésünk, amivel megkönnyíthetjük az adott állapotot.
- Az érzelmeinkkel úgy tudunk a legeredményesebben szembenézni, ha ki is mondjuk őket, beszélünk róla. Beszéljünk a honvágyunkról, hívjuk fel valamelyik családtagunkat, vagy keressünk egy hozzánk közel álló személyt!
Szöveg: D. E.
Fotó: Thinkstock
