Figyeljünk, figyeljünk, figyeljünk!
Hogy mire? A gyermekeink viselkedésére, a reakcióikra és az aktuális hangulatukra. Ha valami olyat veszünk észre rajtuk, amit korábban nem, akkor ne hagyjuk szó nélkül! Tegyük fel nekik a következő kérdéseket: „Mi történt? Dühösnek látszol” vagy „Minden rendben? Látom, hogy nyugtalanít valami”.
Hallgassuk meg a kicsiket!
Ha nyitnak felénk és elkezdik elmesélni, mi történt velük, mi a bajuk, akkor legyünk figyelmesek, nyugodtak, érdeklődők és türelmesek. Ne ítéljünk és hibáztassunk, inkább támogassuk őket, gondoskodjunk arról, hogy megnyugodjanak és találjunk közösen megoldást a nyugtalanító problémára.
100% érzelmi támogatás
A gyermekek akkor érzik igazán a támogatást, ha fizikailag és érzelmileg is biztosítjuk ezt számukra. Ne csak bólogassunk, hanem tényleg legyünk jelen, éreztessük velük, hogy bármikor, bármilyen körülmények között a „rendelkezésükre állunk”, mindig számíthatnak ránk és kaphatnak tőlünk segítséget. Ez nem csak a stresszes időszakokban, de az egészséges fejlődésben is elengedhetetlen.
Fontos megnevezni a problémát
Sok gyerek nem tudja kifejezni mit is érez – sőt nem mindig van tisztában azzal, mit érez – nincs meg az eszközkészlete és szókincse arra, hogy elmondja, mi nyomja a lelkét. Emiatt sokszor tűnhetnek frusztráltnak. Segítsünk nekik az érzelmek feltárásában, a kommunikációban és tanítsuk meg kimondatni velük, hogy mi a probléma. Ez nagy lépés és segítség lehet a jövőre nézve is.
Segítsünk a gyerekeknek a világ dolgairól való gondolkodásban!
Ha gyermekünk stresszes élethelyzetben van, akkor vezessük rá arra, hogy gondolkodjon a fennálló nehézségről, a saját reakcióiról és pár megoldási ötletről is. Nem kell magukra hagynunk, csak vezessük rá őket pár segítő és támogató lépéssel, hogy kezelni tudják a helyzetet.
Koncentráljunk a pozitívumokra!
Ne essünk abba a hibába, hogy hagyjuk eluralkodni a stresszt, és ezzel az általános hangulatot a családban! Ha megbeszéltük a problémát, és pár apró tervet is megfogalmaztunk a megoldásukra, akkor mozduljunk pozitívabb téma irányába. Törekedjünk arra, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat, és ne tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget a helyzetnek, mint amekkorára valóban szükség van.
Stresszcsökkentés a lehetőségekhez mérten
Ha megvizsgáltuk a feszült helyzete(ke)t, akkor gondolkodjunk el azon is, hogy van-e mód ennek megváltoztatására, redukálására. Például, ha túl sok szakkörre jár a gyerek és nincs ideje megfelelően elkészíteni a házi feladatait, akkor sorra kell vennünk, hogy melyik plusz tevékenységtől intünk búcsút.
Álljunk mellettük, legyünk türelmesek!
A gyereknek szükségük van ránk, ezért – főleg a stresszes helyzetekben – ne hagyjuk őket magukra! Foglalkozzunk velük többet ezekben az időszakokban, akár egy közös séta vagy egy családi fagyizás is oldhat a bennük lévő feszültségen, a lényeg, hogy valamit együtt csináljunk ilyenkor. Amellett, hogy éreztetjük velük, hogy mellettük állunk, szükség lesz türelemre is. Van, amikor több napig is elhúzódik a rossz hangulat náluk, és olyan is előfordul, hogy éppen egyszerre kerülünk stresszes élethelyzetbe. Támogassuk egymást a hullámvölgyekben is!
+1 Stresszmentesen az iskolakezdés idején is
Közeleg az iskolakezdés napja, a hosszú és felhőtlen nyári szünet után ez már önmagában is feszültséget generálhat a fiatalokban. Visszatérnek a házi feladatok és kötelességek a mindennapokba, ráadásul újra korán le kell feküdni, és időben fel kell reggel kelni. Az iskolatáska összekészítéséről és a reggeli kapkodásról már nem is beszélve. Mit tehetünk?
Először is beszélgessünk sokat, már most, pár héttel a tanévnyitó előtt, készítsük fel őket lélekben az új tanévre, és vitassuk meg, mik lesznek az új kihívások. Ha valamitől nagyon félnek, akkor képzeletben játsszuk el a szituációt, idézzük fel velük együtt a korábbi sikereket, és a legemlékezetesebb iskolai napokat! Kérdezzük meg, ki hiányzott nekik leginkább a nyáron, és miért várják, hogy újra találkozzanak. Emlékeztessük őket arra is, hogy egy évvel előrébb vannak a tanulmányaikban (és persze az életükben is), sokkal függetlenebbek és önállóbbak, mint tavaly ilyenkor voltak. Ezzel éreztethetjük, hogy büszkék vagyunk rájuk, és azt is, hogy milyen nagyok már. Élvezni fogják, ha egy kicsit is másképp – nem a kicsiként – tekintünk rájuk.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Thinkstock
