A megérzéseink azt súgják, szükségünk van a változásra (az agyunk viszont tagad)
Nagyon is jól tudjuk, hogy a megérzéseink sosem hagynak cserben, csak éppen félünk rájuk bízni magunkat. Pedig, ha visszagondolunk a nagy állomásokra az életünkben, a komoly döntésekre és változásokra, könnyen beláthatjuk, hogy sok esetben az első megérzés volt a helyes. Bízzunk magunkban és a félelmek helyett hagyatkozzunk bátran a szívünkre!
Túlságosan függünk a munkánktól
Amikor sikeresek vagyunk, akkor úgy érezzük, hogy igazán élünk, örülünk, hogy eredményeket érünk el és elégedettek vagyunk magunkkal. Ilyenkor az is igaz, hogy sokkal több időt töltünk a munkánkkal, túlórázunk és kevésbé tudunk kikapcsolódni, kevesebb időt szánunk a hobbinkra, adott esetben a családunkra is, elveszítjük az egyszerű dolgok iránti érdeklődésünket és csak a további sikereink izgatnak minket. Mindez azért veszélyes, mert könnyen egyedül maradhatunk…
Elkezdünk kompenzálni
Mivel nem vagyunk elégedettek és nem érezzük jól magunkat a mindennapjaink nagy részében, ezért más módon vidítjuk fel magunkat: nagyokat vacsorázunk, napközben sokat nassolunk, esténként vagy a hétvégéken partikra járunk, több alkoholt fogyasztunk a kelleténél, esetleg más tevékenységekbe (sorozatnézés, vásárlás, online játékok) menekülünk. Ha jobban belegondolunk, sokan ennek köszönhetjük az egészségtelen életmódot, az elhízást és a különféle függőségek kialakulását (kávé, csoki, dohányzás) is. Tegyük rendbe a lelkünket és a vegyük észre, hogy változtatnunk kell!
Minden reggel a nap végét várjuk
Mostanában gyakran ébredünk úgy, hogy már alig várjuk, hogy vége legyen a napnak és hazaérjünk? Reggeli közben és a munkába vezető úton is csak ez jár a fejünkben? Nem csoda, ha a mantraként ható gondolatáram hatással van ránk, és rányomja a bélyegét a hétfőtől péntekig tartó időszakra Ha így indulunk neki a hétköznapoknak, akkor bizony nagy baj van.
Nem szeretjük, amit csinálunk
Van, amikor olyan munkát végzünk, ami egyáltalán nem testhezálló, sőt annyira távol áll tőlünk, hogy egyenesen utáljuk. Előfordulhat, hogy kénytelenek vagyunk kompromisszumot kötni és elfogadunk egy olyan állást, amit például csak az anyagi javak miatt választunk. Ez viszont nagyon rossz döntés, hiszen ha semmi pozitívumot, sőt kifejezetten csak bosszúságot találunk a munkánkban, az rossz hatással lesz a lelkivilágunkra. Ennyire sose alkudjunk meg!
Már nem érdekel minket, mennyit keresünk
Sokan azért nem hagyjuk ott az állásunkat, mert félünk, hogy megszűnik az állandó keresetünk és nem tudjuk, mihez kezdjünk az inaktív időszakban. Ezzel viszont kvázi hozzá vagyunk láncolva – a számunkra sokszor kifejezetten rossz – munkánkhoz. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdést: „Ha a pénz nem számítana, mivel szeretnénk a legjobban foglalkozni az életben?” Ha erre őszintén tudunk válaszolni, akkor ideje megvalósítani a terveinket. A legtöbben utólag belátják, hogy nem is kellett volna annyira félni a váltástól…
Nem motiválnak a jutalmak sem
Elfáradtunk és már nem villanyoz fel minket egy kis pluszpénz, egy ajándékvacsora vagy egy kis jutalom az extra teljesítményért. Nem érdekel minket a cégen belüli fejlődés, a továbbképzések lehetősége és a csapatépítő programok sem. Valószínűleg teljesen kiégtünk. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha megfogalmazzuk magunkban, hogy mit szeretnénk, és apró lépésekkel elindulunk a változás irányába. Helyezzük az álmainkat a félelmeink elé és adjuk meg önmagunknak azt az ajándékot, hogy azzal foglalkozunk, amit jobban vagy igazán szeretünk.
Folyamatosan figyeljük, milyen lehetőségek vannak a munkaerőpiacon
Ha nem elégszünk meg azzal a munkával, amit jelenleg végzünk, és folyamatosan ellenőrizzük az új munkalehetőségeket, esetleg szabadidőnkben már bele is vágtunk valami olyan projektbe, ami igazán nagy örömöt okoz nekünk, akkor egyértelmű, hogy már kifelé kacsingatunk a mostani állásunkból.
Nyitókép: Thinkstock
