Alfának nevezi a tudomány azokat a gyerekeket, akik az érintőképernyős technológia térhódításának éve, azaz 2005 után születtek (Magyarországon, annak későbbi elterjedése miatt, ez a dátum 2010). Szüleikhez hasonlóan az alfák is digitális bennszülöttek, ám míg az X-ek, Y-ok és Z-k még offline élték gyerekkorukat, addig ők már az anyatejjel magukba szívják az internetezés tudását, és ennek már egészen kis korban számos veszélye lehet.
Konok Veronika, az ELTE TTK Etológia Tanszék tudományos munkatársa óvodások körében végzett felmérést, melynek eredménye kimutatta, hogy a kicsik több mint 50%-a használja a világhálót, legfőképp a YouTube-ot böngészve, de már a két év alattiak is jelentős időt töltenek a képernyő előtt – az amerikai Common Sense Media adatai szerint naponta átlagosan 42 percet. Ez azért veszélyes, mert még nem alakult ki az összes agyi barázdájuk, az eszközök villogó fénye pedig megzavarja a fejlődésben lévő idegrendszerüket. A szülők miatt akár a kisbabák is függővé válhatnak. „Egy nagymama panaszolta, hogy a lánya szoptatás alatt is a telefonját nézi. A csecsemő olyan, akár egy üres lap, a külső környezetében tapasztalt sémákat veszi át, ezért ha állandóan mobillal a kezében látja a szüleit, ő is arra fog vágyni” – mondja Dr. Bernschütz Mária generációkutató, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszékének egyetemi adjunktusa.
Peppa malac felrobban
A webes felületeken számos inger éri a gyerekeket, az itt látott mesék sokkal színesebbek és mozgalmasabbak, mint a valóság. A YouTube-on megtekintett tíz perces epizódokat egymás után akár ötször is visszajátsszák, ami károsan hat a figyelemre, egyszerre ugyanis legfeljebb harminc percet képesek feldolgozni. „Az újabb sorozatoknál gyakran csak az utolsó rész kap pozitív befejezést, az azt megelőzőekben a gonosz kerekedik felül, frusztációt okozva a nézőkben” – hívja fel a figyelmet dr. Bernschütz Mária, aki a mai mesékből a fogalmak, értékek megmagyarázását is hiányolja. „Míg a Magyar Népmesékben elmondták, mit jelent a becsületesség, a mostani alkotásoknál ez nincs így, sőt, egyes animációs filmekben, mint a Monster High, olyan dolgok is szerepelnek, amik a valóságban nem léteznek, például hatalmas ragadozó, húsevő növények.”
A generációkutató tapasztalata szerint a szülők többsége nincs vele tisztában, miket néznek a gyerekeik a YouTube-on. Emiatt fordulhat elő, hogy a legkisebbek erőszakos tartalmakba ütköznek a videómegosztó oldalon – a legnépszerűbb meséknek számos agresszív változata terjeng a portálon, az egyikben például felrobban Peppa malac. A gyerekek azt hiszik, az általuk kedvelt rajzfilmre kattintanak, mivel a félelemkeltő anyagokat az eredeti verziókban is megjelölt kulcsszavak használata miatt megnézendő videóként ajánlja fel nekik az oldal algoritmusa.
Aranyhaj, miért ilyen nagy a szemed?
Az animációs filmek tartalma mellett azok hősei is szembetűnő változásokon mentek keresztül. Belenézve a legnépszerűbb mesékbe, a képernyőről aránytalanul nagy fejű, dülledt szemű figurák merednek vissza ránk. Aranyhaj vagy a Jégvarázs testvérpárja mintha a klasszikus Disney-hercegnők megcsúfolásaként születtek volna. A tömegsikernek örvendő és óriási bevételeket hozó, azaz mainstream meséket kitermelő szórakoztatóipar marketinges szakemberei jól tudják, a kialakulatlan ízlésű gyerekek odáig lesznek az eltúlzott figuráktól, szüleik pedig meghajolnak követelőzésük előtt, hacsak nem ők maguk kapnak rá ezekre a karakterekre – a nagyobb fejű és szemű figurák első körben a felnőtteket szólítják meg. A jelenség azzal magyarázható, hogy a szereplők így jobban hasonlítanak a gyermekekre.
„Jelentős közönségsikert főképp azzal lehet elérni, ha a főhőst mindenki ellenállhatatlannak találja. Az embergyerek vagy a kis állat – még a kis pók és a kis krokodil is – azért olyan cuki, hogy kiváltsa a szülője gondoskodási reflexét, film vagy játék esetében pedig a megnézni/megvásárolni-vágyat”- magyarázza Jankovics Marcell rajzfilmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor. Ez az oka annak, hogy míg Carlo Collodi 1883-as Pinocchiója felnőtt emberi arányú fabábú, addig Disney rajzfilmjében a címadó hős testarányai egy 3-4 éves kisgyerekére hajaznak, életre kelve pedig egy ilyen korú kisfiú válik belőle.
„A figurák aránytalansága nem újkeletű jelenség, indulása egy időre tehető az amerikai cartoon (népszerű karikatúrák, képregények, rajzfilmek összefoglaló neve) születésével” – világít rá a rajzfilmrendező. Csakhogy minél távolabbi múltban keresgélünk, annál kevésbé érezzük ízléstelennek azt, ami régi. „A nagyfejű Mickey egeret eredeti kivitelben, mai szemmel már nem látjuk giccsesnek, nyalókára emlékeztető 3D-s mását annál inkább, holott az 1930-as verziója sem hasonlított az általa képviselt állatra, ahogyan két lábon járó, kalapot és kesztyűt viselő antropomorf barátja, Horace sem emlékeztetett lóra.” Jankovics Marcell a számítógépes forradalomnak köszönhető dimenzióváltásban látja a változást: „A rajzfilm kilépett a saját világából és naturalista bábfilmmé lett. Olyan ez, mintha a festők üzleti elvárásoknak engedve mostantól képek helyett színes, hipernaturalista, bájolgó szobrokat készítenének”.
Célkeresztben a kislányok
Kassay Réka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója szerint a mesehősök arányai és azok változásai más területen megfigyelhető tendenciákat is tükröznek. „A nagyobb szemekben, különösen a lányoknak szóló mesék esetében, egyfajta szépségideál köszön vissza. Emlékezzünk vissza az egyik népszerű kozmetikai márka virálissá vált videójára, ahol egy átlagos arcból többek között úgy photoshopoltak modellt, hogy megnagyobbították a szemeit.” A kisfilmben látható nőhöz hasonlóan – a videó egyébként éppen a természetes szépség mellett kampányolt inverz módon – jó néhány mesefigura is kihívó külsőt kapott: Hamupipőkét és Csipkerózsikát ma hangsúlyos sminkkel, teltebb ajkakkal látni a rajzfilmekhez tartozó járulékos termékek – tolltartók, füzetek, matricák – felületén, de még így is finom hölgynek tűnnek más brandek figurái mellett.
Mindezek mellett a rajzfilmek szereplőinek egyéb jegyei is manipulálhatják az alfa generáció gondolkodását. Kassay Réka 2012-ben kezdett kutatása során kolozsvári és tordaszentlászlói gyerekek kedvenc meséinek 292 karakterét elemezte, és szembetűnő volt a mesehősök gender-identitás szerinti megosztottsága: „Az univerzálisabb, kisfiúk és kislányok által is kedvelt, állatszereplős mesék hősei szinte mindig férfiak, azok a rajzfilmek viszont, amikben nőnemű a fő karakter, nagyon expliciten nőiesnek tartott stíluselemeket tartalmaznak, limitálva ezzel a közönséget. Következésképp, a férfiszereplős meséket fiúk és lányok is nézik, a női szereplősöket viszont szinte kizárólag lányok”.
Nem szabad lebecsülni a gyerekeket
Hogy melyik karakterek válnak népszerűvé az alfa generáció körében, abban egyebek mellett szerepet játszanak az adott mesefilm brandjével eladott játékok, használati tárgyak és a gyerekek környezete is, éppen ezért a szülők felelőssége óriási. Noha néha úgy tűnik, a csapból is ugyanaz a pár mese folyik, ma hatalmas a kínálat, a szülők pedig kellő tájékozódás után rengeteg igényes rajzfilm és játék közül válogathatnak, sőt, ha elég kreatívak, egyéb alternatívák mellett is dönthetnek. Természetesen még ez sem jelent garanciát arra, hogy a gyerekek a minőségi lehetőséget választják majd.
Nem reprezentatív felmérésem során nyolc fiatal anyukát kérdeztem arról, milyen meséket néznek gyermekeik, és miket néztek ők, hasonló idős korukban. A legtöbben hazai gyártású rajzfilmeken nőttek fel, mint a Frakk, a Magyar népmesék és a Mekk Elek, emellett az amerikai Tom és Jerry, a Disney mesék egy-egy darabja és a cseh Hupikék törpikék voltak meghatározók számukra. Bár a szülők fele megmutatta gyermekének saját kedvencét is, a kisfiúk és kislányok többségét az amerikai Aranyhaj, Jégvarázs és Mancs őrjárat, a walesi Sam, a tűzoltó, a német Jonalu és a magyar Bogyó és Babóca ülteti a képernyő elé – a Sam, a tűzoltó kivételével mindegyik az elmúlt évtizedben készült. A szóban forgó mainstream mesékkel való találkozást még így is nehéz elkerülni, igaz, nem is célravezető. „Tiltás helyett hasznosabb a gyermeknek, ha közösen megnézik az adott rajzfilmeket, majd megbeszélik az ott látottakat” – tanácsolja Kassay Réka.
Azt már tudjuk, mik a mai rajzfilmek alfa generációra gyakorolt negatív hatásai. Adódik a kérdés, hogy mitől lesz egy mese száz százalékig gyermekbarát. Jankovics Marcell úgy véli, a gyerekek bizonyos hányada nyitott és érzékeny olyan dolgokra is, amikről a szülők többsége azt hiszi, nem nekik valók: „Az 1975-ös Teheráni Gyermekfilmfesztivál tíz év körüliekből álló zsűrije a felnőtteknek szánt Sisyphusnak ítélte oda a nagydíjat, a János vitéz egy fiatal nézőjének pedig az volt a kedvenc jelenete, amikor Jancsi és Iluska »dübörögnek« – mint kiderült, a szerelmi jelenetre gondolt, anélkül, hogy tudta volna, pontosan mit művel a két főhős. A gyerekek tehát igenis kíváncsiak a való világra, maguktól is a felnőtt életre készülnek és vágynak, emellett nagyon erős a vizualitásuk és érzékenyek a szimbólumokra, ezért értelmetlen őket külön, mesterkélt gyerekkultúrába szorítani.”
Szöveg: Fekete Fanni
Nyitókép: Thinkstock
