Veletek is előfordult már, hogy egy találkozó után hazaérve szidtátok magatokat? „Úristen, milyen butaságokat mondtam! Nem is csoda, hogy az emberek furának tartanak! Tuti, hogy legközelebb nem is fognak meghívni!” Hiszitek vagy sem, ezzel a negatív én-kommunikációval ártotok magatoknak. Például, ha rendszeresen ezt csináljátok, előbb vagy utóbb a cselekedeteitekre is hatással lesznek a gondolataitok. Így állhattok le ezzel a gyakorlattal:

negatív hang

„Egyszerűen nem tudok beilleszkedni, soha senki nem akar beszélgetni velem” – panaszkodik folyton az egyik barátnőm. Ezért inkább úgy döntött, hogy nem erőlteti tovább a dolgot, ritkán mozdul ki a négy fal közül, és csak annyit társalog, amennyit nagyon muszáj. Nem csoda, ha a körülötte lévő emberek ezek után azt gondolják róla, hogy zárkózott, hiszen ő is ezt a tényt erősíti saját magában…

Hetekig győzködtem, hogy felejtse el ezt a butaságot, és ne higgyen ennek a belső hangnak, ami pedig a legfontosabb, ne táplálja tovább a negatív gondolatokat. Talán a következő tanácsok segíteni fognak neki és másoknak is abban, hogy változtassanak… Nálam működtek.

Képzeljétek magatokat a következő szituációba:

Kaptok egy e-mailt a főnöktől, amiben a következő üzenet áll: „Öt perc múlva légy szíves, gyere be az irodámba, sürgősen beszélnünk kell!” Mi ez első gondolatotok? Az, hogy „Biztosan ki fognak rúgni!” vagy az, hogy „Talán fizetésemelést kapok végre?”. Az első reakciónk mindig automatikus. Ezért fontos, hogy mindig hagyjatok magatoknak néhány másodpercet, amíg felismeritek, hogy a gondolatotok teljesen irreális vagy éppen bebizonyosodik, hogy lehet valóságalapja.

1. Győződjetek meg arról, hogy tényleg helyénvaló a gondolat!

Csak azért, mert valamiről azt gondoljátok, hogy úgy van, még nem biztos, hogy jól gondoljátok. A legtöbb agyszüleményünk általában távol áll az igazságtól, csak a szubjektív véleményünket tükrözi. Szóval, mielőtt bármilyen téren elhamarkodottan döntést hoznátok, nem árt megkérdezni magatoktól: „Mi a bizonyíték arra, hogy amit gondolok, az valóban igaz is?” Vegyük a főnök levelének példáját… Lenne valós okotok arra, hogy féljetek?

Hogy megbizonyosodjatok, írjatok egy listát arról, hogy mi az, ami miatt rosszra kell gondolnotok: talán azért szeretne találkozni veletek, mert korábban beteget jelentettetek? Vagy, mert hiányoztatok egy nagyon fontos munka leadásánál? Számos magyarázatot fel lehet ilyen esetekben sorolni. A kérdés, hogy miért rögtön a legrosszabbra gondoltok.

2. Győződjetek meg arról, hogy nincs igazatok!

Készítsetek egy listát azokról az okokról is, amik bebizonyítják, hogy nincs mitől félnetek. Például, hogy évek óta ott dolgoztok és nagyon jó munkaerők vagytok. Ha a pontok alapján megbizonyosodtatok arról, hogy alaptalan a negatív gondolat, akkor képzeljétek az egyik barátotok helyébe magatokat, aki megpróbálja biztatni vagy erősíteni a szorongó kollégát. Mit mondanátok neki? Ismételjétek ezt magatokban!

3. Gyúrjátok át a negatív (és alaptalan) gondolatokat!

Miután megvizsgáltatok minden eshetőséget, dolgozzatok ki egy reálisabb kijelentést! Ismételjétek azt magatokban: „A főnököm egyszerűen csak beszélni akar velem”. Ne próbáljátok meggyőzni magatokat a túlságosan pozitív dolgokról sem, mert nagy eséllyel ez sem fog működni! Egyszerűen csak próbáljatok mindenféle elvárás és negatív forgatókönyv elképzelése nélkül belépni az irodájába.

4. Kérdezzétek meg magatoktól, mennyire lenne rossz nektek, ha az, amit gondoltok, beigazolódna!

Néha a legjobb módja annak, hogy legyőzzétek a negatív gondolataitokat, ha szembenéztek velük. Kérdezzétek meg magatoktól: „Mennyire lenne szörnyű, ha most tényleg elbocsátanának”? Valószínűleg megpályáznátok egy új pozíciót, vagy saját vállalkozásba kezdenétek, de biztosan nem dőlne össze a világ. Csak emlékeztessétek magatokat arra, hogy minden a helyére fog kerülni, tehát nincs ok a pánikra vagy a kétségbeesésre.

5. Cseréljétek le a negatív belső hangotokat!

Megszüntetni ezt a negatív belső diskurzust nem megy egyik pillanatról a másikra. Lehet, hogy soha nem is fogtok megszabadulni tőle, de kezdetben az is elég, hogy felismeritek, hogy nem mindig olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elsőre gondoljátok. Amit érdemes megjegyezni: sokkal könnyebb úgy elérni egy kitűzött célt, hogy nem vagytok saját magatok ellenségei!

 

Szöveg: Dakos Edit

Fotó: Thinkstock

(psychologytoday.com)