– Bocsánat!

– Sajnálom!

Számoljátok meg egy nap hány alkalommal hagyja el valójában teljesen indokolatlanul a szátokat valamelyik szó a kettő közül. Ha megfigyelitek, gyakorlatilag mindenféle érzelmi reakciót képesek vagyunk ezekkel a szavakkal bevezetni: a kedves megszólítás mellett a mély aggodalmunkat is így fejezzük ki. Bocsánatot kérünk azért, ha például az önhibánkon kívül (a forgalom miatt) 30 percet késünk a megbeszélt találkozóról és sajnáljuk, ha valakinek nem tudjuk felváltani a papírpénzét, mert épp nincs nálunk apró.

Dobálózunk ezekkel a szavakkal úgy, hogy közben fogalmunk sincs arról, mekkora hibát követünk el az indokolatlan használatukkal. Egy nemrég készített kutatásból kiderült, hogy a nők sokkal többször kérnek bocsánatot (teljesen jelentéktelen dolgokért is), mint a férfiak. Ezt azzal magyarázták, hogy a kiszolgáltatott vagy tehetetlen helyzetben lévők sokkal többször kerülnek olyan szituációba, amikor úgy érzik, hogy valamiért nekik elnézést kell kérniük, mert ők hibáztak. Viszont ezek a meggondolatlanul kiejtett szavak, a folytonos mentegetőzés negatívan befolyásolhatja a társadalomban betöltött pozíciónkat.

Tegnap szerencsésen elcsíptem az ötórai csúcsforgalmat az egyik sárga villamoson. Messziről fürkésztem a helyet, az ötvenöt perces utazási időt nem volt kedvem végigállni, szék után néztem. Egy négyes blokkban meg is találtam a helyem, leültem és vártam, hogy a célállomásomhoz érjek. Közben az egyik megállónál felszállt egy iskoláscsoport, egy tizenéves lány pedig jobb helyet nem találván, beállt a hátizsákkal a hátán a négyes ülés közepére, szerencsétlenségemre úgy, hogy a táskáját majdnem az arcomba nyomta.

Jóhiszeműen azt gondoltam magamban, ez egy átmeneti állapot, a lány egészen biztosan észre fogja venni magát és azt, hogy egy másik utas aurájába tolta a csomagját (sőt majdnem orrba is vágott), de fél perc után, a székemben hátrahőkölve konstatáltam: ez bizony bizonytalan ideig így marad, hacsak nem teszek valamit.

– Bocsánat, de megtennéd, hogy elveszed az arcomtól a hátizsákodat?

Kértem a lányt. Mire ő elpirult, és abban a pillanatban levette a csomagot a hátáról.

Aznap este még órákig ezen a szituáción törtem a fejem, mert egyszerűen nem értettem, miért érzem rosszul magam attól, hogy rá kellett szólnom a lányra. Ő állt rossz helyen és nem én generáltam a helyzetet.

Legközelebb, mielőtt „sajnálommal” kezdenétek egy mondatot, előbb gondolkodjatok el, valóban indokolt-e a szó használata. Feleslegesen ne keltsetek magatokban bűntudatot.

Szöveg: Dakos Edit

Fotó: Thinkstock