Számomra az ölelés a legfontosabb és legszebb szeretetkifejezési forma. Jól esik kimutatni a hozzám közelállóknak, hogy fontosak nekem, és én is szívesen fogadom az ő visszajelzéseiket. Ha rossz kedvem van, netán megerősítésre van szükségem, vagy ha nagyon jó dolog történik velem, akkor is szükségem van az ölelésre. A legjobb viszont az, amikor az egyszerű hétköznapokon „csak úgy” megölel a kedvesem. Ilyenkor úgy érzem, minden a helyére kerül.

A Mindbodygreen cikke több fontos dologra is felhívta a figyelmemet a mindennapi ölelést illetően, ezeket osztom most meg veletek:

Az ölelés csökkenti a stresszt

Sokszor előfordult már velem, hogy ideges voltam, és teljesen ki voltam borulva valami miatt, úgy éreztem sosem fogok megnyugodni. Az ölelés – legyen az édesanyámé, a testvéremé vagy a páromé – minden egyes esetben oldotta bennem a feszültséget. Egyszerűen éreztem, hogy tovaszáll belőlem a stressz. Próbáljátok ki ti is!

Erősebb lesz tőle az immunrendszerünk

Az emberi érintésekre legalább annyira szükségünk van, mint az alvásra vagy az étkezésre. Ezek után nem is meglepő, hogy ennyire befolyásolja az egészségünket és az immunrendszerünket az ölelkezés. Gyakoroljátok minél többet, mert ettől pozitívabbak és erősebbek is lehettek.

Megnövekedik az oxitocinszint a szervezetünkben, ettől pedig boldogabbnak érezzük magunkat

Olyan ez, mint bármely más érintés. Az agyunkban beindulnak a hormonok és minket elönt a boldogság érzése. Ezért is szeretem ennyire, ha megölelnek a hozzám közel állók.

Segít a félelmek leküzdésében

Emlékeztek még, arra, amikor gyerekek voltatok és az éjszaka közepén átmentetek a szüleitekhez, mert rosszat álmodtatok? És mi segített ekkor? Hát persze, hogy az anyai ölelés! Ha ezen a példán keresztül nézzük, nem is kell tovább firtatni a dolgot. A félelmek viszont belül, a lelkünkben is jelen lehetnek. Ebben az esetben is jól jön, ha valamelyik szerettünk támogatás és megnyugtatás céljából megölel minket.

Nagyszerű kommunikációs eszköz

Előfordul, hogy érzelmileg nagyon le vagyok pukkanva, és nincs kedvem sem beszélni, sem egyéb módon megnyilvánulni. Szerencsére az ölelés ilyenkor is nagyszerű testbeszéd számomra. Nemcsak engem nyugtat meg, de mesél is a hangulatomról.

Mélyíti a bizalmat és biztonságérzetet ad

Nem véletlenül fontos a gyerekek számára a mindennapos bújás és ölelés. Ettől bizalom alakul ki közöttük és szüleik között, és ami a legfontosabb: érezhetik, hogy a lehető legnagyobb biztonságban vannak. Akárhogy is nézzük, ebben nem sokban különbözünk a csöppségektől. Igenis szükségünk van egy biztonságos helyre, ami ez esetben a párunk, férjünk, édesanyánk, édesapánk vagy éppen a gyermekünk ölelése.

Jobb lesz miatta a közérzetünk

Egy nagy ölelés törődést jelez, ettől pedig jobb lesz a kedvünk és a közérzetünk is. Emlékezzetek csak vissza, hiszen biztosan a ti napotokat is dobta már fel egy kedves és megnyugtató ölelés.

Érezhetjük, hogy fontosak vagyunk

Nagyon szeretem, ha megölelnek a szeretteim, főleg, amikor ok nélkül teszik ezt. Mindig szeretetet vélek felfedezni ezekben a tettekben, amiből pedig tudom: fontos vagyok. Pont ezért teszem ugyanezt én is az irányukba.

Ellazít…

…és segít megélni a jelen pillanatot. Egyszerűen csak hagyjátok áramlani az energiákat, és érezzétek, ahogy kikapcsolnak a gondolataitok, és előtérbe kerülnek az érzéseitek. Emellett, akármilyen meglepő, az izomzatunkat is képes ellazítani egy-egy meleg ölelés. Oldja a feszültséget és hozzájárul a meditatív állapot kialakulásához. Számomra például semmilyen meditáció sem ad olyan ellazulást, mint amikor a párom ölében elbóbiskolok…

Megnyugtatja az idegrendszerünket

Egy nagy ölelés kiegyensúlyozottá tesz minket, segít megnyugodni, éppen ezért érdemes „nyugtatóként” alkalmazni.

Megtanít adni és kapni

Akárcsak amikor meglepünk valakit egy apró ajándékkal, az ölelésünkkel is sokat mondhatunk. A testi érintés Gary Chapman öt szeretetnyelve között is szerepel, nem is véletlenül. Öleléssel, csókkal és simogatással néha többet adhatunk bárminél.

Még több hasonló témáról olvashattok a Nők Lapja Psziché magazinokban!

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: Thinkstock