Annyira rohanó világban élünk, hogy szerintem igenis fontos – főleg a hétvégeken – időt szánni a „semmire”. Arra, hogy csak lógassuk a lábunkat, pizsamában feküdjünk az ágyunkban, vagy éppen hosszasan azon gondolkozzunk, hogy aznap mégis mihez lenne igazán kedvünk. Egy dolog van csupán, ami a gondolatmeneteimet gyakran megtöri: az okostelefonom. Mert konkrét program és feladat híján a legtöbbször – pusztán unaloműzésből – azt nyomkodom. Ha viszont sikerül leszednem magamról az online világ csápjait, akkor egészen nagy előnyöm szokott származni az unatkozásból. A HuffingtonPost cikkében több okot is találtam arra, hogy miért jó néha mindent sutba dobni, és egyszerűen csak átadni magunkat a semmittevésnek. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett az írás, mert megerősített abban, hogy nincs helye a lelkiismeret-furdalásomnak, valamint a bűntudatomnak unatkozás közben. Például azért, mert:

Az unatkozás fejlesztheti a kreativitásunkat

Számtalanszor előfordult már velem, hogy csak ültem otthon a kanapén, és azon gondolkoztam, hogy – a pihenést kizárva – csinálnom kéne valami hasznosat. Alkotni valamit, könyvet olvasni, vagy rendet tenni a lakásban, bármit, amitől azt érzem, előnyös az életem szempontjából. Ilyenkor viszont leginkább az történik, hogy a sok görcsölés miatt végül nem csinálok semmit. Maximum bámulom a tévét, vagy nyomkodom a telefonomat. Ritka pillanatokban, amikor viszont a fent már említett bűntudat nélkül vagyok képes létezni, akkor mintha megnyílna egy kapu, amin keresztül hirtelen elkezdenek beáramlani a kreatív gondolatok a fejembe. Sokszor előfordult már, hogy egy-egy festményemhez így találtam témát, ötletet.

Új dolgokat fedezhetünk fel

Amikor unatkozom, akkor van időm sokat, vagyis még többet gondolkodni, mint a zsúfolt munkanapokon. Ilyenkor úgy érzem, hogy szárnyalnak a gondolatok a fejemben, amik pedig gyakran új utakra sodornak. Egyszerre kapok új lendületet, inspirációt és motivációt. Szerintem érdemes magunkból kihozni a legtöbbet, ezt pedig hogyan máshogyan is tehetnénk meg, ha nem úgy, hogy befelé figyelünk!? Az unatkozás erre is jó.

A semmittevés jót tesz az elménknek

Ha nem csinálok semmit, vagyis csak annyit, hogy elmerülök magamban, akkor például sokkal jobban meg tudom élni a jelen pillanatait, mint általában. A napi rohanásban néha fel sem fogom, mi történik körülöttem, amikor viszont egyedül vagyok, és teljesen kikapcsolódhatok, akkor az elmém is lelazul. Megtörtént már, hogy csak ültem és bámultam a szoba különböző berendezéseit, a képeket a falon vagy egy-egy tárgyat. Tényleg nem tettem mást, csak szemlélődtem, és nagyon jól esett, mert azt éreztem, hogy kiürítem, ezzel egyidejűleg pedig kiegyensúlyozottá teszem az elmém. Ha van akváriumotok, üljetek mellé, és nézzétek a halakat ameddig csak kedvetek van hozzá!

Stresszoldás unatkozással

Naponta kerülök stresszes helyzetekbe, elég a tömegközlekedésre gondolnom, ahol megannyi szorongásos érzés tör rám, vagy éppen a nyüzsgő és sosem pihenő szerkesztőségi életre, ahol jócskán van részem kihívásokban. Mivel egész nap a monitor előtt ülök, és sajnos a mobilomat is gyakran a kezembe veszem, az alap stressz szintemhez az online világ színe-java is hozzátársul. Nem csoda, hogy este arra vágyom, hogy semmi dolgom se legyen. Hazaérve általában beállok a forró zuhany alá, ahol mintegy képletesen lemosom magamról a nap nehézségeit, majd lenémítom a telefonomat, és igyekszem úgy is tartani az est további részében. Ha a házimunkák is engedik, nagyszerűen le tudom vezetni a stresszt semmittevéssel.

Megtanít lelassulni

Egész életünkben rohanunk, és sokszor az érezzük, hogy kifolyik a kezünk közül az idő. Ha viszont hagyunk teret az unatkozásnak, akkor rájöhetünk mennyire is fontos megállni és lelassulni. Mivel az egész napom egy nagy sprint, nagy szükségem van arra, hogy elcsendesedhessek időnként, és hogy egyszerre tegyem pihenőpályára a testem és az elmém. Nálam nagyon jól működik a semmittevős módszer: feltöltődök és új energiákkal gazdagodok.

Előtérben az önismeret

Ha unatkoz(hat)unk, nincs semmi dolgunk, nem kell senkivel sem találkoznunk, és úgy igazán saját magunkkal lehetünk, akkor azzal a személyiségünknek is jót tehetünk. Én nagyon szeretem kihasználni az unalmas perceket, órákat arra, hogy megkérdezzem magamtól: „Ki vagyok valójában?”, „Hol tartok az életemben?”, „Mitől lehetnék elégedettebb?”. A kérdések kapcsán születő gondolatok mindig segítenek előrelépni, és fejlődni. Ami pedig a legfontosabb, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy még jobban megismerjem önmagam. Ti ismeritek magatokat?

Olvassatok még több pszichológiai témájú cikket a Nők Lapja Psziché magazinokban!

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: Thinkstock