Mérhetetlenül groteszk és kiábrándító a 21. században is menstruációs tabukról írni. A nagy szexuális forradalmon túl, abban a korban, amikor a testiséggel nap mint nap különböző formákban találkozunk, amikor mindenhol önmagunk elfogadását hirdetik, azt hihetné az ember, ezen már régen túlvagyunk. Ugyanakkor a menstruációt ma is szégyenérzet és tabusítás övezi, és sok ellentétes információ kapcsolódik hozzá. „A folyamatot a nőiség szimbóluma helyett gyakran »havibajként« emlegetjük és a menstruációt kísérő kellemetlenségek megélése is tabunak számít. A reklámok kék folyadékkal ábrázolják a menstruációs vért, és azt sugallják, hogy csak akkor vagyunk igazi nők, ha megtanuljuk leplezni a nemkívánatos fájdalmunkat” – sorolja Román Boglárka szexuálpszichológus a tabusítás egyes formáit. Nem meglepő tehát, hogy az idők során nemcsak azt tanultuk meg, hogyan készüljünk fel a menstruációra, hanem azt is, hogyan hallgassunk mindarról, ami a testünkkel és a lelkünkkel történik ilyenkor. Az pedig, hogy erről az egészről nem tudunk, nem merünk őszintén beszélni, csak még nehezebbé teszi a saját magunkhoz és a nőiségünkhöz való viszonyunkat.
Bloody Mary, Mensi, Mikulás és társaik
Freud szerint a menstruáció tabusítása mögött a vértől való félelmünk bújik meg. Annak ellenére, hogy a menstruáció a test természetes működésének a velejárója – amiben nem mellesleg az emberiség fele érintett – , van, ahol az információhiány okán és van, ahol a társadalmi berendezkedés miatt számít tabutémának, de egyebek mellett olyan is akad, ahol egyszerűen nem illendő szóba hozni. Nem csoda hát, hogy a róla való kommunikációban helyet kaptak a szleng kifejezések és az eufemizmusok.
A Hello Clue menstruációs ismeretterjesztő applikáció számára 2015-ben 190 ország részvételével készítettek egy átfogó felmérést, amelynek során több mint 90 ezer ember számolt be a menstruációval kapcsolatos élményeiről és egyebek mellett azokról az elnevezésekről is, amiket az adott országban a menstruációra használnak. Bloody Mary, Vörös-tenger, Öreg Barát, Vámpír, Vörös Hadsereg, Ketchup Hét, Niagara-vízesés, Mikulás, Mensi – csak néhány a kifejezések közül, amik bekerültek a nagy menstruációs szótárba.
A Hello Clue az eredmények kapcsán egy külföldi szaktekintély, Chris Bobel professzor asszony véleményét is kikérte, aki a témában végzett több mint 15 évnyi kutatómunkával a háta mögött úgy látja, az, hogy milyen eufemizmusokat használunk, nemcsak egy-egy ország menstruációval kapcsolatos társadalmi nézeteire világít rá, hanem arra is, hogy mennyire el vagyunk távolodva a saját testünktől. Ez pedig szerinte komoly problémák gyökere lehet – ha ugyanis az ember nem ismeri a saját testét, az kevésbé jelenti az öröm és az erő forrását számára.
Havibaj helyett gondoljunk rá a nőiség szimbólumaként!
„13 éves koromban, kézilabdaedzés közben jött meg először. Akkor már tudtam, hogy ez mit jelent, mégis megijedtem, abbahagytam a mérkőzést és hazarohantam. Otthon anyukám megnyugtatott, és emlékszem, azt mondta: »Most már hivatalosan is nagylány lettél!«” – gondol vissza első menstruációjára a negyvenes éveiben járó Szilvi. Hasonló tapasztalatokról számolt be a huszonkilenc éves Imola is, aki szintén tisztán emlékszik az első menstruációjára és az azt kísérő érzésekre. „Noha akkorra már túl voltam az iskolai felvilágosító órán, nagyon megrémültem. Az volt az érzésem, hogy rám van írva és most már mindenki tudja, hogy nagylány lettem, és emiatt kicsit zavarban is voltam. Aztán, amikor anya hazaért, és elmeséltem neki a hírt, könnybe lábadt szemmel megölelt és mondta, milyen nagy lánya van már” – meséli.
Román Boglárka szerint nem mindegy, hogy a serdülő lányok családon belül milyen félmondatokkal, gondolatokkal találkoznak a menstruáció kapcsán, az önmagukhoz való viszonyt ugyanis jelentősen meghatározhatja, hogyan reagál a környezetük a nővé érésükre, a nemi jellegeik megjelenésére.
„Azok a lányok, akiket pozitívabb, nyíltabb hozzáállással készítenek fel a testi változásokra, elfogadóbbakká válnak testük működését érintően. Akik elutasítással, tabusítással találkoznak, szégyenérzetet élhetnek meg és sokkal inkább tekinthetnek magukra elszenvedőként, áldozatként. Illetve gyakrabban válnak elutasítóvá saját testük működése kapcsán, és élik meg a menstruációs folyamatot fájdalmakkal teli, szükséges rosszként, amit valahogy el kell viselni” – mondja a szakember. Szerinte felfoghatjuk mindezt egymásra ható folyamatként, önbeteljesítő jóslatként is. A gyerekkorban elsajátított minták, hiedelmek, üzenetek egyaránt formálják a nőiességről, férfiasságról alkotott képünket. Mindez pedig már serdülőkorban meghatározza az intimitással kapcsolatos élményeink minőségét, így például azt is, hogy mennyire tudjuk elengedni magunkat egy párkapcsolatban, mennyire élvezzük a szexet, mennyire vagyunk szégyenlősek, vagy mennyire takargatjuk testünket párunk társaságában.
„A beépülő gondolatokkal, viselkedésmintázatokkal, élményekkel folyamatosan formálódik az önmagunkról alkotott képünk, melyek hathatnak pozitív megerősítésként és eredményezhetnek örömteli szexualitást, vagy előrevetíthetnek kudarcélményeket későbbi párválasztásaink és elköteleződésünk során. Összességében tehát elmondható, hogy a nők magabiztosságát, testképét negatívan befolyásolhatja a nőiség megélésére vonatkozó ambivalens kommunikáció” – teszi hozzá.
A menstruációs panaszoknak lelki okai is lehetnek
„Mindig is azok közé a nők közé tartoztam, akiknek a menstruáció görcsös fájdalommal járt, és azokban a napokban, amikor kitört a vér-Niagara, kellemetlenül éreztem magam. Sokszor az egyetemi óráimra sem tudtam bemenni, mert magzatpózban feküdtem. Az évek előrehaladtával a fájdalom enyhült, és most már gyógyszerrel vagy gyógyteával kordában tudom tartani. Sőt, így harminc után már úgy tekintek rá, mint a termékenység egyik jelére, és ha fáj is, örülök neki, hogy jól funkcionál a testem” – mondja Anett. „A menstruáció a testünk és a nőiségünk működésére vonatkozó jelzőrendszer – gyakorisága, kimaradása és fájdalma egyaránt fontos üzeneteket hordoz. De fontos megkülönböztetni a hormonális változás okozta panaszokat, a premenstruációs szindróma (PMS) tüneteit és a különböző nőgyógyászati eredetű elváltozások (például endometriózis, PCOS -policisztás ovárium szindróma stb.) tünetegyütteseit. De az is előfordulhat, hogy lelki eredetű okok bújnak meg a menstruációs panaszok mögött, ilyen lehet többek közt az önszeretet és önmagunk elfogadásának hiánya, a nőiesség korlátozó megélése, vagy épp a félelmek, a bűntudat és a szégyenérzet a nőiesség kapcsán” – magyarázza Román Boglárka. Szerinte enyhébb tünetek, görcsök esetén sokat segíthetnek az imaginációs gyakorlatok, a relaxáció nőiességünk elfogadására fókuszáltan. „A fájdalmat viszont úgy is lehet enyhíteni, ha nőiességünk, női szerepeink megélése kapcsán adódott elakadásainkat önismereti úton feltárjuk és kezeljük” – teszi hozzá. Emellett persze fontos, hogy odafigyeljünk az életmódunkra is: testmozgással, megfelelő mennyiségű és minőségű alvással, valamint helyes táplálkozással is enyhíthetőek a menstruációt kísérő tünetek.
Menstruációs tabuk a világ körül
Mi, akik fejlett országban, viszonylag jólétben élünk, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a 21. században léteznek még olyan helyek a világon, ahol a menstruációs tabuk miatt a nők komoly egészségügyi veszélyeknek és anyagi kockázatnak vannak kitéve. De míg a menstruációs tabuk szinte mindenhol jelen vannak, a változatosságukban, intenzitásukban és a nőkre gyakorolt hatásukban egészen megdöbbentő különbségeket találni.
Chhaupadi – így nevezték azt az ősi gyakorlatot Nepálban, amikor a menstruáló, valamint a szülésen átesett nőket kunyhókba, barlangokba vagy istállókba száműzték az otthonaikból, mert úgy hitték, tisztátalanok. Ez idő alatt ők nemcsak a fertőzés- és nemi erőszak, hanem állattámadások veszélyének is ki voltak téve. 2016-ban egy 15 éves lány vesztette életét egy ilyen kunyhóban: megfulladt, miután tüzet akart rakni, hogy megmelegedjen a fűtetlen helyiségben. Ő volt az utolsó halálos áldozata Nepálban ennek a veszélyes vallási rituálénak, amit a helyi kormány egy 2017-es intézkedéssel végleg betiltotta. A törvény idén (!) augusztusban lépett hatályba.
Más formában ugyan, de menstruációs tabukkal a fejlett országokban is találkozhatunk: annak ellenére, hogy a nők életének elengedhetetlen részét képezik a menstruációs eszközök, Amerika több államban még ma is luxusadóval terhelik őket. Csak, hogy tisztább legyen a kép: ezzel az illetékkel azokat a termékeket sújtják, amelyek nem alapvető szükségletnek – mint az élelmiszerek vagy a gyógyszer –, hanem luxuscikknek számítanak. Éppen emiatt sok hátrányos helyzetű családban hiánycikk a tampon és az intimbetét.
De még csak nem is kell kontinenseken átutaznunk ahhoz, hogy megrázó példákat találjunk: a statisztikák szerint Angliában tavaly több mint 137 700 lány volt kénytelen kimaradni az iskolából a menstruációja alatt, mert nem tudta megengedni magának a szükséges eszközök megvásárlását. Sokan pedig az egészségüket is komolyan veszélyeztetik azzal, hogy a kelleténél jóval tovább használnak egy tampont, törölköző darabkákat helyeznek fel a hüvelyükbe és ezekhez hasonló, kétes módszerekkel igyekeznek felitatni a vért. Angliában erre már egy külön kifejezést is létrehoztak: Period Poverty-nek, szabadfordítással menstruációs szegénységnek nevezik a jelenséget.
Virágzik a menstruációs aktivizmus
Azt, hogy mennyire égető probléma ledönteni a menstruáció körül kialakult tabukat, már többen felismerték, így manapság virágkorát éli a menstruációs aktivizmus. A #FreePeriods nevű kampány például annak érdekében indult, hogy a világ számos pontján mélyszegénységben élő fiatal lányok hozzájuthassanak azokhoz az eszközökhöz, amelyekre a menstruációjuk alatt szükségük van – így pedig a ciklusuk idején ne kelljen kimaradniuk az iskolából, illetve ne legyenek rákényszerülve arra, hogy az egészségükre káros módszerekkel helyettesítsék a tampont, valamint az intimbetétet. A mozgalmat egy brit tinédzser, Amika George indította, miután egy újságcikkből értesült róla, milyen sokakat érint még ma is a jelenség Nagy-Britanniában. „Petíciót indítottam, hogy felszólítsam a kormányt, biztosítson ingyenesen menstruációs eszközöket a rászoruló családokból érkező lányoknak. Emellett fontosnak tartom, hogy ne csak a menstruációs szegénységről lehessen kendőzetlenül, szégyenérzet nélkül beszélni, hanem magáról a menstruációról is” – nyilatkozta korábban a Vouge-nak a fiatal lány. A #FreePeriods kampányhoz az egyik legnagyobb intimbetét gyártó cég, az Always is becsatlakozott: #EndPeriodPoverty néven vezényelt le sikeres mozgalmat, amelynek során adományozók segítségével több mint 5 millió intimbetétet osztottak szét angliai iskolákban.
De itt egy friss példa is egy másik női higiéniai termékeket gyártó cégtől: a svéd Libresse „Viva La Vulva (Éljen a vagina)” címmel adott ki a napokban egy videoklipet, amely a #BloodNormal kampány indulója lett. A cég ezzel szeretné megreformálni a menstruációhoz kötődő termékek reklámozását és a korábbiakkal ellentétben nem szégyellnivaló dologként festi le a menstruációt, illetve a női nemi szerveket, hanem igyekszik a maguk természetességében szemlélni és ünnepelni azokat.
„Ezek a kampányok a folyamathoz való egyéni hozzáállásunkban segítenek változtatni, ami rendkívül fontos, de a menstruációs tabuk ledöntésének ugyanilyen lényeges eleme a szexuális edukáció is” – fejti ki Román Boglárka. Ahhoz azonban, hogy célt érjenek vele, szerinte a felvilágosításnak egészség- és személyközpontúnak kellene lennie a mostani betegségközpontúság helyett. „Előremutató lenne, ha nem statisztikákkal, nemi betegségek terjedéséről, a fogamzásgátlás hiányának eredményeiről szóló információkkal és abortusz videókkal próbálnák elrettenteni a fiatalokat a szexualitástól, hanem arra tanítanák őket, hogyan élhetik meg egészséges keretek között a vágyaikat, szexualitásukat, illetve hogyan kerülhetnek kapcsolatba a testükkel és kommunikálhatnak minderről” – teszi hozzá. Szerinte érdemes volna a fiatalokkal életkoruknak megfelelően kommunikálni a szexualitást érintő témákról és elfogadni, hogy az internet hozzáférhetősége okán már egész korai életkorban félrevezető információkhoz juthatnak.
Nem szeret senki. Ronda vagyok. Egyedül halok meg.
Ugye ismerősek a fenti gondolatok? A Holbis Emőke és Aurora Portillo nevével fémjelzett Todasbonobas művészeti kollaboráció izgalmas módját választotta a tabudöntögetésnek: a #havontaegyszer egyfajta vizuális megközelítése annak, ami érzelmi szinten történik a nők szervezetében minden hónapban. A projekt során az alkotók a nők legbosszantóbb gondolatait ragasztották ki Budapest és Barcelona utcáira, ezzel is kifejezve, hogy a ciklus különböző szakaszai nemcsak fizikálisan, hanem érzelmileg is hatással vannak a nőkre. A figyelemfelkeltő projekt célja, hogy segítsen a nőknek felismerni a ciklusukhoz kapcsolódó érzelmi állapotokat, hogy azokat tudatosan a saját előnyükre fordíthassák, és együttműködve a saját testükkel meg tudják teremteni magukban a legoptimálisabb egyensúlyt.
A párbeszédbe be kell vonni a férfiakat is
„Néhány napja egy élelmiszerüzletben álltunk sorban, amikor egy fiatal lánynak nem messze tőlem véletlenül egy becsomagolt tampon esett ki a zsebéből, ahogy pénzt próbált előkotorni belőle. A mögötte állók közül egy férfi udvariasan lehajolt a holmiért, ám amikor kiderült számára, hogy éppen miért nyúl, mintha lángok fölé tartotta volna a kezét, hirtelen felegyenesedett és visszalépett a korábbi helyére. Végül én vettem fel a lány tamponját. Tanulságos jelenet volt” – meséli az ötvenes éveiben járó Júlia. Román Boglárka szerint fontos, hogy a férfiakhoz is közelebb hozzuk a témát: a tabusítás ugyanis szégyenérzetet aktivál, távolságot eredményez két ember közt, a nyílt, őszinte kommunikáció viszont növeli a bizalmat és elősegíti a kapcsolódást. „Feltehetjük magunknak a kérdést, a párunkkal melyik verziót szeretnénk inkább átélni. Ha mégis az első mellett döntünk, kommunikációs nehézségekre, játszmákra, eltávolodásra, vágyak csökkenésére, elhidegülésre számíthatunk.
A menstruációs tabuk ledöntése nem működhet a férfiak nélkül, akiket ugyanúgy be kell vonni a menstruációról való kommunikációba, és el kell oszlatni a bennük élő tévhiteket. Ebben minden nőnek felelőssége van, hiszen a témáról való párbeszédnek ők az egyetlen hiteles képviselői. „Ha változtatni szeretnénk azon, ahogyan a férfiak és a nők gondolkodnak a menstruációról és a női testről, nagyon korán meg kell ismertetnünk őket a témával” – mondta korábbi TEDx-es beszédében Diana Fabianova, aki néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilmet készített a menstruációról, A bennünk élő Hold címmel. Szerinte mivel nőként mi tapasztaljuk meg a menstruációt, mi vagyunk az egyetlenek, akik őszintén és szerteágazóan be tudunk számolni róla. Épp ezért, ha változást akarunk, a mi dolgunk elindítani azt. Félelem és szégyenérzet nélkül.
Szöveg: Filákovity Radojka
Illusztráció: Thinkstock
