1. Jogom van nem félni…

…az esti órákban, amikor felszállok a villamosra, amikor egyedül sétálni indulok, amikor futok vagy a szabadban sportolok. Nem akarok azzal törődni, hogy lehetőleg még sötétedés előtt hazaérjek. Nem akarok percenként az órára nézni az esti találkozóim alatt,  hogy le ne késsem az utolsó villamost vagy az éjszakait. Aztán miután felszálltam valamelyikre attól félni, hogy bajom esik, hogy talán bántani fognak. Nem akarok futás közben mindig a hátam mögé nézni. A szabadtéri edzőpályán megijedni, mert már csak egy vadidegen férfi van ott rajtam kívül. Nem akarok félni.

2. Jogom van nőnek lenni…

… és nem azon töprengeni reggelente a gardrób előtt állva, hogy vajon melyik ruhám kevésbé színes, kevésbé feltűnő, kevésbé rövid, kevésbé dekoltált. Szeretnék úgy öltözni, ahogy épp jól esik, olyan ruhát felvenni, amiben az adott pillanatban jól érzem magam. Nem akarok mindig erős, kitartó, nagyszájú, talpraesett lenni. Jó lenne néha érzékeny nőnek lenni.

3. Jogom van szeretni (azt, akit akarok) és egyedül lenni is…

„- Udvarló van már?” És, ha nincs? Egyébként van, de senkinek semmi köze hozzá. Pláne annak a távolibbnál is távolibb ismerősnek nincs, akivel életemben kétszer találkoztam. Mint ahogy ahhoz sem, hogy a párom mennyit keres, hol dolgozik, milyen autója van (ha van) és mikorra tervezzük az esküvőt.

4. Jogom van beszélni…

… szégyenérzet nélkül kis túlzással arról, amiről akarok. A havi ciklusomról, a nőgyógyászati problémáimról, kimondani azt, ha valahol fáj, tanácsot kérni olyantól, aki ugyanezt vagy hasonlót egyszer már átélt. Panaszkodni, elmondani az őszinte véleményemet, ha valaki kíváncsi rá. Nem gondolva arra, hogy utána megbántom-e az illetőt vagy sem. Hiszen ő kérdezett.

5. Jogom van a békéhez…

… mert a belső békémet csak úgy érem el, ha körülöttem is nyugalom van. Ha nem úgy kell kikísérnem a nővéremet a pályaudvarra, hogy közben a jobb vállam felett ordítozik egymással két kisebb csoport, és a biztonsági szolgálat rohan el mellettünk.

6. Jogom van nemet mondani…

… anélkül, hogy meg kellene indokolnom a döntésemet. Mert nemet mondani ér, és nem kell rosszul érezni magunkat amiatt, ha tegnap még így gondoltuk, de ma már másképpen látjuk.

7. Jogom van élni…

… és nem rosszul érezni magam amiatt, hogy ugyanazzal a problémával többször jelentkezem az orvosnál, mert nem múlik. Számos alkalommal éreztem már azt, hogy talán csak lopom az orvos idejét az én kis bajommal, amikor másnak sokkal nagyobb problémái lehetnek. Jogom van emiatt nem mentegetőzni, bocsánatot kérni, és az ellátásért nem hálát rebegni.

És nem csak ma, az év minden napján.

Szöveg: Dakos Edit

Fotó: Thinkstock