Az, hogy miről hogyan gondolkodunk, miben hiszünk, pontosabban mit hiszünk el, már az életünk korai szakaszában kialakul. Nagy segítségünkre van ebben a szüleink világnézete, ami mélyen belénk ivódik, hogy a későbbiekben védelmet nyújtson és segítsen nekünk eligazodni az életben.
A hamis hírek befogadásának pszichológiája
Az egészséges viszonyulás nagyjából akkor kezd kialakulni, amikor először különböztetjük meg a fantázia világát a valóságtól. Aztán serdülőkorban elkezdjük fejleszteni a kritikus gondolkodási készségeinket, ezen a ponton már sok mindent megkérdőjelezünk (vallási meggyőződés, szülőktől, tanároktól tanultak stb.). Felnőttkorban pedig már tudatos döntéseket hozunk, és igyekszünk racionálisan nézni a világra.
Mivel az agyunknak gyerekkorunkban és felnőttként egyaránt szüksége van olyan megerősítő információkra, amelyeket a saját hiedelmeinkkel, korábbi tapasztalatainkkal tud azonosítani, ezért könnyű igaznak vélni az álhíreket, ha azok rímelnek a saját meggyőződésünkre. Hiába bizonyított egy dologról, hogy nem igaz, ha megszólítja az érzelmeinket, sokkal kevésbé tudunk higgadt fejjel gondolkodni a témáról.
Fake news: manipulál, torzít, rombol
Bár a hamis hírek nem a modern kor szüleményei, mégis a közösségi média felületek elterjedésével váltak egyre szembetűnőbbé és veszélyesebbé. Mivel sok időt töltünk a számítógép képernyője előtt és az okostelefonjaink társaságában, az elsődleges hírszerzési forrásunk az internet lett. Az elmúlt nagyjából tíz évben ráadásul már nemcsak a hírportálokról tájékozódunk, hanem a különféle közösségi média felületekről – itthon főként a Facebookról – ahol elmosódnak a személyes és professzionális tartalmak közti határok, amit ügyesen használnak ki azok, akik valótlanságokat akarnak terjeszteni.
Gondoljatok csak bele, amikor lefelé görgettek a Facebookon, ti sem mindig figyelitek, hogy egy-egy általatok belájkolt posztot pontosan ki is osztott meg (tisztelet a kivételnek)! Az óriási információ cunamiba könnyű becsempészni kezdetben egy-egy hangzatos című, ám igencsak ellentmondásos anyagot, ami a kevésbé tudatos felhasználóknak hála hamar és széles körben elterjed, és úgy eszi be magát a hiteles tartalmak közé, mint egy agresszív vírus, amit az idő előrehaladtával egyre nehezebb kiirtani.
A légből kapott információk sajnos a sajtó működését is rombolják, ami rengeteg problémát okoz nemcsak a hírfogyasztóknak, de azoknak a hírszolgáltatóknak is, akik hitelesen működ(né)nek. Emellett pedig – és talán ez a legfontosabb – az emberi kapcsolatainkra is kihatnak. Az, hogy milyen hírek és témák röppennek fel a családi, baráti összejövetelek során, és hogy az egyes személyeknek mennyiféle információja van egy adott kérdésről, meghatározhatja a beszélgetések folyamát, sőt akár komoly veszekedések forrása is lehet.
A legnagyobb kérdés természetesen, hogy hogyan ismerhetjük fel az álhíreket. A válasz sajnos sok esetben az, hogy sehogy, mi azonban mégis megpróbálunk fogódzókat adni hozzá.
Hogyan védekezhettek az álhírekkel szemben?
- Az első és a legfontosabb, hogy legyetek nagyon figyelmesek!
- Ne higgyetek el mindent, amit láttok!
- Keressetek megbízható forrásokat és ragaszkodjatok ezekhez!
- Ne idegesítsétek fel magatokat, fogadjátok el, hogy az internet és a rátok ömlő információáradat része az együgyű, nem létező és olykor nevetséges hírek gyártása. A lényeg, hogy tudjatok különbséget tenni igaz és nem igaz között!
- Mindig vizsgáljátok meg az adott hírt több szemszögből is, és ne csak egy felületen tájékozódjatok!
- Nem árt, ha egy kicsit kritikusok vagytok. Néha nyugodtan kérdőjelezzétek meg, amit láttok és olvastok.
- Ha valamit furcsálltok, inkább járjatok utána a témának, és ne álljatok meg addig, amíg meg nem győződtök az igazságról!
- Ne érzelmi alapon döntsetek! Sok álhír éppen az emóciókra hat, nem véletlenül.
Olvassátok el Pór Attila véleménycikkét is a témában!
Szöveg: Légrádi Júlia, S. R.
Illusztráció: Getty Images
